Szüléskísérés
A görög eredetű doula (ejtsd: dúla) szó jelentése asszonytársi segítő, illetve szolgálat. Asszonytársi segítő helyett a szüléskísérő megnevezést is használhatjuk. Ez különleges feladatkör. Olyan nők válhatnak doulává, akik már átélték a szülés élményét és empatikus készségük alkalmassá teszi őket, hogy másoknak is segítsenek a vajúdáskor és a gyermekágyas időszakban.
Régebben, amikor még nem intézményesítették a szülést, az egy helyen élő asszonyok segítettek egymásnak a vajúdáskor. Ezek az asszonyok lehettek tapasztalt barátnők vagy rokonok, akik a vajúdás pillanatait együtt élték át a szülő nővel, támogató jelenlétükkel biztonságot és bátorítást adtak.
Az elmúlt évtizedekben Amerikában és Nyugat-Európában (és nálunk is) megnőtt a nők természetes igénye az iránt, hogy a szülésüknél ne csak a „szakszemélyzet” legyen jelen. Az egyre több „apás szülés” is azt mutatja, hogy szükség van a személyes törődésre, amit a kórházak nem mindig, legalábbis nem megfelelő mértékben tudnak biztosítani. Kutatások bizonyították, hogy azoknál a szüléseknél, ahol jelen volt szüléskísérő, jelentősen csökkentek a kockázati tényezők.
(Forrás: Marshall H. Klaus: Mothering the Mother: How a Doula Can Help You Have a Shorter Birth)
A doulaságról több információt a dúla.lap.hu oldalon talál.
Doulaságom története
Az én történetem 1995. október 5-én, fiam megszületésével kezdődött. Ez az esemény nagyon erős hatással volt rám és azóta is életem egyik legfontosabb élményeként emlékszem rá.
Benjámin születése 3 napos vajúdással indult. Most már tudom, hogy túl hamar kerültem kórházba. Nekem is tipikus „első gyerekes szülési szorongásom” volt. Féltem, hogy nem ismerem fel időben a vajúdás kezdetét, emiatt későn érek be a kórházba. Ezért aztán már jóval előbb bementem, mint ahogy arra valójában szükség lett volna. Ha akkor mellettem lett volna egy tapasztalt doula, erre nem került volna sor.
Két órával fiam születése előtt érkezett meg barátnőm, aki ettől kezdve velem lélegzett, velem érzett és – amikor szükségem volt rá – speciális módon masszírozta a hátam.
(Talán azért is lettem masszőr, hogy megtanulhassam ezeket a segítő mozdulatokat, érintéseket, simításokat, amik fantasztikus fájdalomcsillapító hatással voltak rám.) Az élmény, hogy olyan személy kísérte a szülésem és fiam születését, aki már szült és saját tapasztalataira emlékezve mindvégig megfelelő érzékenységgel tudott rám hangolódni, katartikus élményt jelentett. Megerősítette és elmélyítette bennem a szülés-születés kapcsolatát. Elengedhettem magam, mert biztonságban tudhattam magunkat.
A gyermekágyas időszakban is rengeteg törődést, bíztatást és szeretetet kaptam. Úgy érzem, nagyon fontos dolgot éltem át és tanultam meg ekkor a női testről, a szoptatásról, a nevelésről és az anya-csecsemő kapcsolatról.
Kis idő elteltével két barátnőm is megkért, hogy kísérjem szülésüket, amit szívesen elvállaltam. Rájöttem, hogy nekem is fontos, hogy átadhassam mindazt a törődést, türelmet, gondoskodást, amit én is kaptam.
Lányunk, Míra megszületése még tovább mélyítette tapasztalataimat.
Úgy gondolom, a várandósság és a szülés lehetőség arra, hogy megtapasztalhassuk ösztöneinket, erőnket és közel kerülhessünk nőiségünk lényegéhez. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ezeket a pillanatokat ne csak valahogy túlélni próbáljuk, hanem képesek legyünk teljességgel átélni őket. Ebben szeretnék segítségére lenni mindazoknak, akik megtisztelnek a bizalmukkal.
Az én történetem: hogyan lettem doula – saját szülésélményem. A fájdalomról – a „bálnahangokról”. Az orvosokkal való kapcsolatom, tapasztalataim a kórházi szüléskísérésekkel kapcsolatban. A szülésre való felkészülés a doulával.
Halgassa meg a velem készült interjút a blogomon!